dzsoz

Sok-sok szünet után úgy gondoltam, hogy ismét írok valamit. Magamnak. Igazából vicces (hát jó, annyira nem), de tényleg csak magamnak fogok írni – mert nem hiszem, hogy bárki is elolvasná már ezt a bejegyzést. De, most úgy valahogy rám jött az írhatnék, mert valahol muszáj kiélnem a bennem lévő cinizmust, és valahol muszáj kötekednem. Mert a való életben az emberek valahogy nem szeretik, nem veszik jó néven. Mondjuk meg tudom érteni őket, én se rajongok általában azokért, akik folyton belémkötnek (mármint nem úgy, hogy “a qrva’nyád). Na mindegy. Azt hiszem, kezdem egy kis “kultúrával” (mert annak lennie kell, még egy Rammstein szám szerint is).

Oravecz Anna. Őszintén szólva nem tudtam ki ez a csaj. Egészen tegnapig. De mivel tegnap egész sok üresjárat volt az édes kis napomban, ezért elolvastam a Metropolban vele készített interjút. Kiderült számomra, hogy kábé kicsoda, micsoda. Blogger – volt. Aki aztán leírta a gondolatait – nem mindig egybefüggően, sokszor csak úgy szétszórtan. Aztán azt mondta, hogy egy idő után az összes idézetes oldal tőle vett át szövegeket, az emberek megismerték, és így sokkal könnyebb egy biztos olvasóközönségre támaszkodva könyvet írni. Merthogy ,most jelent meg az első könyve – nyomtatásban (asszem). Igazából sose értettem ezeket a nagy idézetmegosztásokat. A csaj is azt mondta, hogy ő nem fejti meg a világot, csupán leírja, amit tapasztal vagy gondol (hát igazából az újság majdnem itt van mellettem, megnézhetném – de inkább nem). És az embereknek ez nagyon tetszik, mert leírva látják ugyanazt, ami bennük zajlik. Nabumm. De ez mért nagy szám úgy általában? Még egyszer-egyszer oké, de hogy ez ismertté tegyen valakiket. Igazából nem tudom miről szól az új könyv – de lesz folytatása. No de, tegnapig ugye azt se tudtam ki ez a csaj, de aztán már nem csak, hogy olvastam róla, de már élőben is láttam. Épp abban a  Libri könyvesboltban tartott dedikálást, ahová véletlenül betértünk. Egyik delikvenstől kérdezte, hogy olvasta-e már a könyvet. Azt válaszolták neki, hogy nem. “Hát akkor nagyon…” – itt vége volt a mondatnak. Mi az, hogy nagyon? Nem tudtuk meg, hogy mit kell nagyon. Jó, annyira nem is érdekelt. MInden esetre fura, hogy egy író nem tud befejezni egy ilyen mondatot.  Kezdek kíváncsi lenni arra a könyvre – bár ahogy észrevettem, nőknek szól…Na, kötözködtem picit végre, de amúgy éljen Anna!

Ami meg az én kis életemet illeti. Hmm, nagy változás nem történt – ja dolgozom, pff. Újabb terep aaa….hát sok mindenre… De felesleges lepötyögnöm a történéseket, mert én már úgyis átéltem, meg túl sok érdekes, érdemes dolog nem történt.  Franc tudja. Igazából nem vagyok túl boldog. Még mindig nem. Néha úgy érzem, hogy kimászok a porból, de aztán apró (vagy nem apró) történések mindig visszalöknek oda. Talán lehet, hogy tényleg odavaló vagyok.

Eljött az idő,

hogy újabb bejegyzéssel terheljem a világ boldogtalanabb (vagy boldogtalan) felét. Szóval, március van, minnyá államvizsgák (vagy záróvizsgák, gőzöm sincs most melyiket kell használni, vagy mindkettő jó-e – kb kurvára nem érdekel). No, szóval ilyenkor aztán a legtöbben elkezdenek jajjveszékelni, hogy tanulniiii kell meg így meg úgy. Kurva életbe már, én meg ezektől kezdek el jajjveszékelni. Ki a bús halált érdekel h ki hogy “szenved”?? Istenem…Na mindegy. Csak úgy szentségeltem egy kicsit, szolidan.

Amúgy meg…nincs sok jó újság. Najó, tán van. De azért túlzásokba nem esem. Szóval, kábé minden megy, mint rég: aminek nem túlzottan kell örülni.  A legtöbbször elvagyok, és kábé ennyi. Hát, ebből s erről ennyit.  Van, hogy egy negatív “válasznak” is örülni lehet.

kb.e.

The voice of death.

Nem halt meg senki. Elfelejtettem januárban írni, illetve elkéstem (mert tegnap már elkezdtem). DE! Tekintve, hogy senki nem olvassa (mostmár tényleg amúgy), csak én, így senkit nem is érdekel (csak engem). Most, hogy már február van és abszolváltam a januárt (nem véletlen használtam ezt a szavt), írhatnék róla ezt-azt csak úgy, hogy legyen mire emlékezni. Szóval minden vizsgát letettem, amit csak találtam, úgyhogy mostmár jöhetnek a zárószivások. Nem nagyon tudok erről mit írni, majd csak lesz valahogy: annyi hülye megcsinálta, miért pont nekem ne sikerülne? Ennyivel le is van zárva az egész.

Na szóval, már vagy két hete nem csinálok semmit. Nem túl izgalmas, életem végéig nem vállalnám be. Írhatnék szakdogát: nincs kedvem és még ráérek (majd uccsó hétvégén – ha-ha-ha…), nagyon más kötelező tennivalóm meg nincs, pedig olykor nem biztos, hogy ártana. Őszintén szólva kicsit irigylem négy évvel fiatalabb énemet (hogy rohadna meg az a köcsög), egyrészt csomó minden előtt volt, de most nem is ez a lényeg: valahogy mindig írt valamiről. Nem feltétlenül jót, nem feltétlenül jól, nem feltétlenül érdekeset…de valamit mégis, és nekem ez épp elég volt. Mostmeg…egyrészt lehet nincs miről pöytögnöm, másrészről meg csomó dolog van, amit itt nem szeretnék leírni, mert mégiscsak az internet nagy pöcegödrébe kerül (mit később felhasználhatnak zakkantságom bizonyítására), amint rányomok a “közzététel” gombra – viszont az is igaz, hogy épp előbb írtam le, hogy egyáltalán nem olvassa kb. senki a blogot. Baj? Jajj hát nem. Kicsit kevés vagyok, sokszor nagyon.

Najó, majd valamikor írok, remélem jó hónap lesz a február!Csáááén!!!

kb.e.

Kihagytam egy hónapot, hát ezen már nem tudok változtatni. De sebaj, legyen ez  a legnagyobb bajom, most itt vagyok.

A tegnap(előtt – jav.) mindenféle szempontból a hét fénypontja volt (nem sorolom fel a szempontokat, elég ha én tudom). Sajnos ebben benne foglaltatik az is, hogy ennél már csak rosszabb jöhetne, de most ezt a fajta megközelítést hanyagolom. Ma írkáltam mindenféle tudásfelmérőt, komolyan már-már büszke voltam magamra, olyan szépeket írtam, úgyhogy remélem az is értékeli, aki osztályozza. Szóval megint december van, ami ismét azt jelenti, hogy tanulgatni kell, meg vizsgázni stb…Mindez tölthetne el rossz érzéssel. Most valahogy ez mégsem zavar annyira, talán azért, mert nincs is túl sok “exam” meg amúgy is…ilyeneken nem stresszelünk már, felnőttünk :)). Majd tavasszal, akkor majd eljön mindennek az ideje. De nem szaladok ennyire előre, mert az mindig csak rosszul végződik. Szóval ez a november….hát igen, nem kerül be sikertörténetként az emlékezetemben, habár egetrengető, padlóbadöngölő, megszégyenítő momentum sem történt (asszem). Úgyhogy elment, mint mindig minden. Legalább a szakdogát is elkezdtem, ez mindenképp sikerélmény (habár ez decemberhez tartozik). Itt kell megjegyeznem egy rossz tulajdonságomat, amit idegen nyelven a “last minute action”-nel tudnék leírni. Ezt a “mindent az uccsó pillanatra hagyok” dolgot sehogyse tudom magamból kiírtani, pedig már sokszor elhatároztam. Dehát annyi mindent elhatároztam, amiből aztán persze semmi nem lett, hogy ez nem meglepetés. Az ellenkezője, na az az lenne.

Most gondolkodom, írjak-e valami másodlagos elvet, mely csak a bölcsek számára evidens, s ezért meg kell osztani az egyszerű néppel (hiába na, valamit csak tanultam tegnap), de asszem most kihagyom, nem vagyok nagyon formában, csak egy ilyen röpke, nagyon senkinek sem szóló (nem mindegyik ilyen?) posztot akartam idebiggyeszteni, hogy…hát legyen valami. És lett. Szóval rövidre is zárom a sorokat, még zenét sem linkelek. A blog pedig tovább ‘élsvirul’.

Kb.e.

Itt vagyok újra, hogy osszam az észt, mert lássuk be, van mit.Az egoisták viccesek egy darabig.Persze ezt sem szabad túlzásba vinni (mint tán semmi mást sem?), ezen hajlam kiélésre például remek terep egy blog.De arra is, hogy a felgyülemlett feszültséget egy nagy, dühöngő szövegben kiadjuk magunkból.Mondjuk nem emlékszem arra, hogy én valaha is írtam volna ilyesfélét, de ki tudja mit hoz a jövő?Face to face megpróbáltam kicsinálni egy feleslegessé vált dobozt, mely a szobámban élte végnapjait.Hát nem sikerült a művelet, de mentségemre szolgáljon, hogy egy levélvágóval próbáltam mindezt megvalósítani.Elhatározásom komolyságát jelzi, hogy rövid küzdelem után feladtam az egészet.Kár, pedig jó mókának tűnt.Nem mintha olyan nagyon “őrült” lennék vagy ilyesmi (najó, néha kicsit…de ki nem?).Na, hát ennyi felvezetés elég is volt a…semminek.

Néha rájön az ember, hogy nem más, mint egy középszerű valami.Persze a középszerűség nem “hiba”, az emberek túúúlnyomó többsége ebben “szenved”, szóval igazából inkább “nem középszerűnek” lenni kiváltság, mint középszerűnek lenni átok.Mindez persze csak akkor kerül előtérbe, amikor…franc se sikerül (vagy úgy hisszük, hogy semmi sem sikerül és csak hülyék vagyunk észrevenni, hogy de mégis).Talán mert meg se próbáljuk, talán mert nem hiszünk magunkban, talán mert tényleg képtelenek vagyunk rá.És ebből még az utolsó eshetőség a legszívderítőbb.Legalább egyenesek vagyunk magunkkal szemben és nem vethetünk magunkra semmit.   Nincs is ezzel semmi gond.

És vissza a hétköznapokba: suli megy, így-úgy.Nem valami hajtós mostanság az élet, kicsit olyan sunnyogós volt ez a szeptember-október (hogy a kurva anyját, hogy mindjárt november van már megint…).Úgyhogy elvagyok, szokásos módokon.Sajnos diplomamunkával is kell haladni decemberig, ami annyira azért nem flash, mert kutatni…kötött módon írni…jajj hát az annyira nem az asztalom tán.Kicsit úgy vagyok vele mint minden másnak az elején: olyan…hol is kezdjem?Nadehát általában így van ez az ilyen dolgokkal, nem is sír a szám, csak azért megemlítem, hogy jó dolgok is tudnak történni errefelé.

De ha már itt vagyok, írok egy kis bulvárt is.Mindenki szerencséjére (pláne aki nem nézi) újra van X-Faktorunk, amiből én konkrétan egy adást nem láttam.Tudom, ez nem nagy dolog.Igazából én próbáltam, hátha csak rosszul állok hozzá…Úgyhogy most szombat este is rászántam a műsorra 3 percet az életemből, hogy meghallgassak egy delikvenst.Mindenféle kajak jellemzést mondott róla a csávó, ki útja egyengetéséért felelős.Konkrétan csak az “őserő” szóra emlékszem már, de arra is csak azért, mert a fickó előadásában aztán mindent fel lehetett fedezni, csak az őserőt nem.El is kapcsoltam a francba.Majd miután vége lett minden, zöld gyepen folyó eseménynek, mit látok a neten? “Keresztes sírógörcsöt kapott” . Ki ne látta volna ezt a hírt?Nem hagyhattam ki én se, mert a nevetés lehetőségét önként nem akartam magam elől elzárni.Tényleg marha jó volt.De még ennél is jobb, hogy mindezt MA be is mondták a HÍRADÓBAN!!Ezt nem is kell kommentálni azt hiszem.Szóval erről kb. ennyit most.

És hogy zeneileg megörökítsem a mai napot, egy STG szám a végére:

köbö ennyi

Nem rólam van szó természetesen.Mert nekem rengeteg hibám van.Többek között ez a mostani banner, amit be kell valljak nem lett túl fényes (illetve valamilyen szempontból az), úgyhogy amint lesz kedvem, lecserélem valami másra.Ez még legalább könnyen orvosolható hiba.

Elkezdtem a szakmai gyakorlatot is valamikor augusztusban és hát most bíróságon töltöm időm nem oly jelentéktelen hányadát.Vannak izgalmasabb napok, vannak nagyon nem izgalmas napok – ezen a héten eddig utóbbiból jutott ki inkább, na de majd talán szerda-csütörtök-(péntek?) kombó jó lesz.De, hogy ne legyek jellememmel teljesen elégedett (mert amúgy miért lennék?), kapom hogy “nem nyílsz meg”;”legyél társaságibb”;”mindig ilyen szomorú vagy?”.Őszintén szólva csak akkor, ha alvás helyett be kell menni ide vagy oda.Nem vagyok mindig szomorú, bárgyú meg ilyenek, ezt határozottan elutasítom.A nehezen megnyílós részt mondjuk nem tudom cáfolni, de nem is akarom.De általában attól, hogy mondják csak rosszabb lesz – megint csak hibásan működök.

Elkezdődött a suli is, bár túlontúl sok órán nem voltam benn (bár minden viszonyítás kérdése…).Ahogy látom, fantasztikus félév lesz.Bár így lenne…tudnék neki örülni.Meglátom mit dob a gép vagy mit hoz össze aaaa kitudja mi.

Hogy valami társadalomjavító szándék is megnyilvánuljon az írásban, ezért felteszek megválaszolhatatlan kérdéseket, amikre manapság keresem a választ (és ezekben a kérdésekben semmi földöntúli “gondolat” nem lesz, csupán a koszos hétköznapokban fordulnak elő).Ad1.: Miért kell megállni a mozgólépcső előtt?Persze nem az öregekre gondolok, mert najó nekik elhiszem hogy kihívás.De hogy a bérletet meg a többit miért kell a mozgólépcső előtt eltenni a táskába, ez érthetetlen.Úgy tűnik a m.lépcsőn már valami földrengésveszély áll fenn, ezért kell ezt előtte megejteni.Kész szerencse, hogy még senkinek nem mentem neki, mert én lettem volna a hülye, hogy miért nem figyelek.Bár az abszolút nyerő az múlt héten volt, amikor egy egész turistacsoport fényképezkedett a mozgólépcső alján.Hát nem tudtam rájuk haragudni,komolyan.Csak egy kicsit érdekes volt.No mindegy.Ad2.: Miért kell az utca legszűkebb helyén traccspartit tartani?Ez a kérdés kicsit hajaz az előzőre, mert egyértelműen a forgalom akadályozása merül fel, mint probléma.De komolyan nem tudom, hogy ebben mi a jó.Pedig néha még én is szoktam csinálni, hát most magamban is kereshetném a választ.De én csak a kérdést teszem fel, mert normális válasz erre úgysincs.Ad3.: Miért büszkék valakik arra, hogy nincs Fila táskájuk?Bevallom, ebben a kérdésben az előismereteim picit hiányosak.De biztos van valami oka, amiért ezt hirdetni kell (“sokaknak van, akik csóró helyen szerezték én meg nem vagyok csóró mert nincsen”).

Most, hogy úgy tűnhet: én mindig csak a hibát látom, lassan befejezem.Egyszer majd írok, gondolom októberben legközelebb, addig hátha történik egy s más.

kb.ennyi.

Hello én!

Máris augusztus van, szinte röpül az idő.Mindig lehet találni valamit, amin lehet mérgelődni, bosszankodni.Például én nagy optimistán zöld, napsütötte mezőket választottam fejlécnek, hogy majd nyár meg miegymás.Ehhez képest jobb lenne valami sártengerre váltani, mert az jobban fedné a valóságot.Annyira persze engem ez nem zavar, csak úgy megemlítettem.

Már tavaly is elfelejtettem megünnepelni a blog születésnapját (gondoltam, hogy kitalálok egy új kifejezést eme alkalomra, mint például: elsőírás…de lehet annyira lenne eredeti, mint egy újkori Britney-klip.Vagyis kevéssé.) Szóval már tetves négy éve irogatok magamnak meg a világ kisebbik felének.Tényleg megy az idő – nem is csak azért mert már augusztus van.Visszatekinthetnék erre a négy évre, hogy mi történt és mi nem történt velem…mindkettőre egyszerű válasz lenne a “sok minden nem” s talán még a valóságot is fedné többé-kevésbé (főleg kevésbé).Részleteiben nem is fogok most erről értekezni, mert most nincs kedvem magamnak beolvasni.

Ami konkrétan a mai (vagyis tegnapi – vasárnap) illeti: Button-győzelem a Ringen, ami számomra a “legkisebb rossz” kategóriáját fedi, mert Button okés.A zöld gyepen történtekről: lemaradtam a Fradi meccsről, de olvasva a fórumokat lehet még én voltam a szerencsés és ez nem csak a 0 pontot hozó 0-1nek szól.Szóval ennyit a passzív sportszeretetről.

Maholnap meg megint elmegyek, jó sokáig vissza se jövök – úgyhogy ezért gondoltam, hogy írok ezt-azt, nehogy ezt a sok fantasztikus élményt elfelejtsem.De mostmár biztonságban vannak itt, soha nem fogom őket elfelejteni – haha.

Épp hallgatom a rádiót és most mondták, Rihanna ismét stúdióba vonult.De miért kell ezt csinálnia?Áá nem is értem… :((.Ezzel a remek hírrel búcsúzom is, teljesen le vagyok törve…

kb.e.

Itt vagyok, itt van a július és itt van a legújabb szemelvény az életemből.Hát nem csodás? (nem).Következő zárójeles mondat: ezt az áthúzosdit a Népsport blogokból vettem át, de igazából nekem ott sem tetszik, de egyszer kipróbáltam.

Szóval, végeztem mindennel (ami a vizsgákat illeti) és engem meglepett, hogy tényleg mindennel vagyis nem maradt semmi sem őszre.Igazából az uccsó UV-sat már csak brahiból csináltam.Dehát vannak még csodák.Amik persze nem tartanak sokáig sajnos (max. 3 nap ugye).Úgyhogy ámulatból ismét kábulatban vagyok.

Nos, túl sok érdekeset nem találok magam körül és sajnos írni is képtelen vagyok valami kerek történetet, gondolatot – szóval amit szokás.Bizony, sokszor vagyunk barmok az évek során.De akárhányszor is voltunk azok, utólag ennek felismerése mindig ugyanolyan fájdalmas.Ha csak nem válik egyre fájdalmasabbá.

Nem volt egy hosszú szemelvény…

Az élet sokkal jobb lett az elmúlt egy hónapban..Jahj, kit akarok becsapni, sokkal nem lett jobb.De most nem is ez a lényeg, hiszen a blog címe megváltozott (így mostmár csak az igazán kitartók/szerencsétlenek találnak rá), csináltam új bannert (igen, én), szereztem új hátteret (igen, tehát én), s ettől minden…zöldebb lett, hiszen jön a nyár és ekkor ezt a hülye szokást veszi fel a külvilág (a hülye csak vicc volt).Úgyhogy jelentős változások történtek errefelé.Meg amúgy is…haladok a vizsgákkal is, már csak három van (már megint kit ámítok, mi az hogy “csak”??).Az hogy nekem van még három, míg van akinek már egy sincs tölthetne el rossz, sárgaszínű érzéssel, de mégsem tölt el.Hogy miért?Gőzöm sincs mit csinálnék tanulás helyett.Ez elég depresszívnek hangzik (megnéztem, van ilyen szó), de most legalább leírom.Azért azt nem mondhatnám, hogy mosolyogva, úgymond vidáman, elégedetten és vágyakozva tanulnék, mert attól messze vagyok.Szóval azért nem csinálnám egész nyáron (meg amúgy most se).És jól vagyok.

Jelenleg egyedül vagyok itthon hétvégén, tehát bármit csinálhatnék – én mégsem csinálok semmit (ez aztán a vadság), de azért jól elvagyok.Sokat nevetek (Dokikat nézek), gyűjtöm a mosatlan edényeket (majd elmosom) és ilyenek…Hmm, nem tudom mit írjak mást, mert ilyen napi problémamegosztáshoz nincs kedvem, nagy, átfogó jellegű témám meg nincs (most se).Még leírom a mai napi kedvenc mondatomat: “mi, két egoista borsó egy nagy, nárcisztikus bödönben”, és kábé ennyi most.

Van úgy, hogy úgy érzi valaki, a világ csak ellene van.Még ha ez nem is igaz, néha tényleg nagyon hihetőnek érződik mindez.Kicsikét én is így vagyok ezzel most.Ez a hónap nem életem csúcsa, nem mintha katasztrófa történt volna vagy ilyesmi, csak…céltalannak érzek mindent, picit “keresem magam” hogy mi van, jó lenne már felébredni és miegymás.Sajnos felébredni nem tudok, mert ez a gaz valóság, ami játszódik körülöttem vagy velem.Úgyhogy csöppet fel kell ráznom magam, legalább rövid távra, mert hálistennek még vizsgák is vannak ismét.Na mindegy, holnap már jobb lesz :).

Ha valaki nem vette volna észre (mert vak), kicseréltem a háttértémát (sablont) az oldalon.Bizony, nem az elsőre böktem rá, csomót megnéztem (sokszor ugyanazokat), így gondos kiválasztás eredménye ez a mostani.Olyan kis egyszerű, de mégse annyira az.Szóval, pont megfelelő nekem.Az a baj, hogy kábé ez minden, amit most le tudok írni úgy összességében,  semmi emlékezetesre nem emlékszem a legutóbbi bejelentkezés óta, csak mivel elhatároztam jó egy órája, hogy ma aztán írni fogok a blogba, így nincs választásom.No meg jobb dolgom sincs, habár lassan aludni térek, ugyanis korábban szándékozok felkelni az elkövetkezendő napokban (hetekben, ahogy álhatatosságom engedi), ezzel is új színt víve napjaim szürke egyszínmintájába.(Nem tudni ennek volt-e értelme, de jól esett leírni).Hétvégén ugyanis kipróbáltam egyszer (kétszer…?) és nem volt rossz.Legalább nem megint a kölykök sikoltozására, motorozására kellett a párnámat a fejemre húzni és néhány csúnya mondatot elmorzsolnom alatta.Na, hát ennyit az életvitelem fejlesztéséről.(azért kiváncsi vagyok meddig fogom folytatni.Magamat ismerve sajnos nem sokáig, de hátha okozok magamnak meglepetést.).

Mostanság pedig inkább jobb, ha nem gondolkozom.Semmin.Csak jegyzetet bújok.Úgy biztos könnyebb…

pá